Kedves Helen! Melyek a terhesség leggyakoribb tünetei?
„Kedves Helen, 5 hetes terhes vagyok, és sok olyan tünetet tapasztalok, amelyek miatt kicsit aggódom. Normális, ha túl fáradt vagyok és sok fizikai fájdalmat érzek? Napközben különböző hangulatingadozásokat is tapasztalok, amelyek miatt nagyon szomorúnak érzem magam, és elérzékenyülök. Tudnál tanácsot adni, hogyan tudnék segíteni magamon ebben az esetben? Előre is nagyon szépen köszönöm!”
Kedves leendő Anyuka!
Először is gratulálunk a terhességedhez! Leendő anyukaként izgalmas útra indulsz, de bizonyára akadnak kihívások is. Nagyon gyakori, hogy a terhesség első néhány hetében kellemetlen tüneteket tapasztalsz, de ha úgy érzed, hogy fájdalmaid a napok során egyre rosszabbodnak, mindig az a legjobb, ha konzultálsz az orvosoddal, hogy megbizonyosodj arról, minden rendben van-e. Nem minden nő tapasztalja ugyanúgy a tüneteket, mert ez minden egyes nő esetében eltérő lehet.
Mi azonban azért vagyunk itt, hogy segítsünk neked, amennyire csak tudunk. A legkorábbi tünetek közé tartozhat a fáradtság és a rossz közérzet, amelyek nagyon gyakoriak, valamint a hányinger és a hányás, különösen reggel, amelyet reggeli rosszullétnek is neveznek. Egyes nőknél megváltozik az ízlelés és a szaglás, és előfordulhat, hogy bizonyos ételeket megkívánnak vagy elutasítanak.
Mindezek mellett a terhesség jelentős hatással lehet egy nő mentális egészségére is. Bár ez egy örömteli és
izgalmas időszak, lehet ugyanakkor stresszes, nyomasztó és érzelmekkel teli is, és rengeteg hangulatingadozáson mehetsz keresztül. Valóban nagyon fontos, hogy vigyázzunk a mentális egészségünkre. Ez magában foglalhatja a barátok és a család támogatását,
az egészségügyi szolgáltatóval való beszélgetést, és szükség esetén tanácsadás vagy terápia lehetőségét.
Fontos szem előtt tartani, hogy a mentális egészségre való odafigyelés ugyanolyan fontos, mint a fizikai
egészségről való gondoskodás. Sok sikert kívánunk!
Kedves Helen! Hogyan vigyázzak az egészségemre szülés után?
„Kedves Harper család, újdonsült anyuka vagyok, és tanácsot szeretnék kérni, hogyan vigyázzak az egészségemre a szülés után. Van valami javaslatuk vagy tippjük, ami segíthetne nekem? Köszönöm!”
Kedves Anyuka!
Anyának lenni nem könnyű feladat, a tanácsok valóban nagyon hasznosak, de minden anya megtalálja a saját megoldását.
Az anyatej és a benne lévő természetes olajok azonban egyaránt rendelkeznek védő tulajdonságokkal. A csecsemőt számos, az anyatejben található vegyi anyag védi a betegségektől, így ezzel a módszerrel kicsi az esélye annak, hogy elkapja a fertőzést.
Tehát nem szükséges a melleket minden etetés előtt lefertőtleníteni. A szoptatási szakaszban elegendő naponta egyszer vagy kétszer meleg, forró vízzel megtörölni a mellbimbót.
A szénsavas víz vagy szappan használata ilyenkor nem ajánlott, mivel ez a bőr kiszáradását és felszakadását okozhatja. Minden etetés előtt moss azonban megfelelően kezet.
Néhány csepp tej a mellbimbóra és környékére kenve segíthet a mellbimbó rugalmasságának megőrzésében, miután a csecsemő befejezte a szopást. Az ételek nagy mértékben elősegítik az újdonsült anyuka tejtermelését.
Ajánlott elkerülni a gyors fogyást ígérő diétákat és gyógyszereket. A nem szoptató nőkhöz képest az újdonsült anyák számára egyszerűbb a fogyás.
A tejtermelés fokozásának kulcsa a vízfogyasztás. Az anyáknak naponta 2,5-3 liter vizet kell fogyasztaniuk. Ez amiatt van, mert a tej nagy részét víz alkotja. Emellett nem szabad kihagyniuk az étkezéseket, és közben nem szabad dohányozniuk vagy alkoholt fogyasztaniuk.
Azt is tanácsolják, hogy kevesebb teát és kávét igyon, és váltson gyógyteákra.
Kedves Helen! Aggódnom kellene ha a kisbabám már nem issza a kedvenc tejét?
„Kedves Helen, van egy 10 hónapos kisfiam. Vidám és szépen fejlődik. Mivel az elején nem volt elég a tejem, ezért másmilyen tejet is adtam neki. A harmadik hónap után már nem volt tejem, ezért tápszert kapott. Ez volt a kedvenc étele, de múlt vasárnap óta nem hajlandó enni. Alig iszik 30-80 ml tejet. Más ételeket minden gond nélkül megeszik. Helen, ez aggodalomra ad okot?”
Kedves Anyuka!
Szép munka, hogy legalább pár hónapig próbáltál szoptatni!
Ha jól értettem, a kisbabád tápszert kapott, amit most visszautasít. Próbálj meg átváltani egy másik gyártóra vagy a hagyományos tehéntejre. Ha ezt is visszautasítja, akkor sincs ok az aggodalomra.
Próbáld meg babakásához keverni, pudingba, főtt búzadarába, rizspudingba stb. beletenni. Javaslom továbbá a joghurt, kefir és más tejtermékek használatát.
Az is előfordulhat, hogy a baba egy ideig visszautasítja a tápszert, majd később újra elkezdi enni. Időnként érdemes újra próbálkoznod, mert sosem tudhatod, mikor ér kellemes meglepetés.
Kedves Helen! Hogyan segíthetek a férjemnek, hogy ne féljen a karjaiban tartani a kisbabánkat?
„Kedves Harper család! A férjem még mindig fél a karjaiban tartani az 5 hónapos kisbabánkat. Próbáltam neki segíteni, hogy leküzdje a baba kézben tartásától való félelmét, hiszen én már megtanultam, annak ellenére, hogy kezdetben mindketten féltünk attól, hogy nem jól fogjuk a kisbabát, de ő nem akarja megtanulni. Nem vagyok biztos benne, hogy ez az új szülői szerepének az elutasítása-e, attól való félelem, hogy bántja a babát vagy hogy nem tartja megfelelően. Tudom, hogy szereti a babát és engem is, de nagyon zavar ez a helyzet. Hogyan segíthetek neki legyőzni a félelmét?”
Kedves Anyuka!
Próbálj meg türelmesnek lenni vele, annak ellenére, hogy zavar a helyzet.
Egyes apák már a kezdetektől fogva készen állnak és jártasnak érzik magukat az új szerepükben, vannak azonban, akik nem.
A kutatások azt mutatják, hogy az apák bevonása nagyban függ attól, hogy az anya mennyire bízik az apa képességeiben, így azok az apák, akik pozitív visszajelzést kapnak az anyától, gyorsabban bevonhatók.
Amennyire meg tudom ítélni, már most is pozitív üzeneteket küldesz neki, és segítesz leküzdeni a félelmét – legyél csak továbbra is következetes ebben a viselkedésben.
A baba hamarosan megerősödik (képes lesz tartani a fejét és a törzsét, önállóan felülni stb.), és ez a javatokra fog válni, mivel a férjednek fokozatosan megváltozik a baba törékenységével kapcsolatos érzete, amely minden bizonnyal segít majd neki leküzdeni a félelmét.
Néha a félelem egyszerűen az ismeretek hiányából fakad, ezért hasznos lenne beszélni egy szakemberrel, aki elmagyarázza, hogy a babák nem olyan törékenyek és gyengék, mint ahogyan azt a szülő gondolhatja.
Néha a külső tekintélynek nagyobb hatása van a hiedelmek megváltoztatására, ezért nem árt kipróbálni ezt a lehetőséget is.
Kedves Helen! Hogyan tudnám elaltatni a kisbabámat?
„Kedves Harper család! Nemrég azt vettem észre, hogy a kisbabám mostanában ideges elalvás előtt. Korábban a kisfiam néhány percen belül elaludt, de most sír, és nagyon hangosan teszi ezt. 15 hónapos. Van valami tanácsotok?”
Kedves Anyuka!
Feltételezve, hogy minden kétséget eloszlatunk a lehetséges egészségügyi problémákkal kapcsolatban (mint például a fogak növekedése, fertőzés stb.), amelyek egy íratlan szabály szerint általában este erősödnek fel, az említett viselkedés teljesen normális és teljesen természetes reakció egy ilyen korú gyermek számára.
Ebben a korban a legtöbb gyermek vonakodik elaludni. Ennek hátterében az áll, hogy a gyermek attól fél, hogy nem lesz a szüleivel, hogy elvesztegeti a játékidejét, hogy fél a sötétben, és hogy a szülők nem lesznek ott, amikor felébred. Ha hagyják, a gyermek egész éjjel százféleképpen fogja visszatartani magát az alvástól. Ha azonban kialakul egy napi ritmus, és van egy bizonyos időpont az elalvásra, akkor kevesebb probléma merül fel.
Más szóval, a következetesség megnyugtató biztonságérzetet nyújt a gyermeknek, így ha egy rendszeres ritmust alakítunk ki az életében, megtanulja, hogy mindennek megvan a megfelelő helye, ideje és eljárása.
Bár számos módszer létezik a kisbaba elaltatására, az alvási rutin kialakításának módszere az egyik leghatékonyabbnak tekinthető, azonban a legtöbb időt és erőfeszítést is igényli.
Ez a módszer abból áll, hogy bevezetünk egy esti szertartást a lefektetéshez, világossá téve a gyermek számára, hogy mikor van itt az alvás ideje.
A szokásos esti szertartás, amely eredményesnek szokott bizonyulni, a következőkből áll: fürdetés, öltöztetés, etetés, esti mese, puszi és lefektetés. Magát az előkészületet nyugodt légkörben kell végezni.
Annak érdekében, hogy valahogy leküzdjük a gyermek szorongását, és egyfajta önkontrollt biztosítsunk neki, a szertartás részeként engedjük, hogy a gyermek válassza ki a pizsamáját, az esti mesét vagy a játékot, amelyet az ágyba visz.
Azzal, hogy eleget teszel a gyermek igényeinek, segítesz neki leküzdeni a tőled való elválással járó szorongást. Ha a baba azután is folytatja a sírást, hogy elhagytad a szobát, maradj még egy ideig a gyermeked mellett, amíg megnyugszik és elalszik.
Ha a sírás néhány perc múlva újra jelentkezik, menj oda hozzá, adj neki egy puszit, mondd meg neki, hogy ott vagy, de ideje aludni.
Nem szabad megengedned magadnak, hogy frusztrált vagy dühös legyél a gyermekedre, és nem szabad büntetned sem.
Természetesen meg kell tartanod az egyensúlyt, és nem hagyhatod, hogy a gyermek legyen a főnök. Legyél gyengéd és kedves, de határozott.
Abban a pillanatban, amikor rájön, hogy világos határokat szabtál, és nem adod fel, úgy fogja érezni, hogy nagyobb bizalmat és ezáltal biztonságot tudsz számára adni.
Azt is fontos tudni, hogy a gyermek alvási szokásai nagyban függnek az egész családtól.
A kicsikéd biztosan nem fog elaludni egy darabig, ha ilyenkor még mindig nagy a nyüzsgés a házban. Ezért fontos, hogy esténként és éjszakánként csend legyen, hogy a gyermek megtanulhassa, hogy az éjszaka csak az alvásról szól.
Ha következetes maradsz, és minden este követed az eljárásokat, gyermeked fokozatosan felhagy ezzel a viselkedéssel, és elfogadja az alvást olyan módon, amely neki és neked is megfelel.
Kedves Helen! Normális, hogy a kisbabám még mindig nem kúszik?
„Kedves Harper család! Normális, hogy a 9 hónapos kisbabám még mindig nem kúszik? Amikor a hasára fektettem, sírni kezdett. Ez így van, amióta megszületett. Amint hasra fektetem, sírni kezd, és egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy nem akar hason feküdni. Mit kellene tennem?”
Kedves Anyuka!
A gyermek motoros fejlődése bizonyos rend és rendszeresség szerint zajlik. Bár az életkor, amelyben egy adott motoros tevékenységet elsajátítanak, gyermekenként eltérő lehet (pl. egyes gyerekek hamarabb, mások később kezdenek el járni), e készségek kialakulásának sorrendje általános.
Ez azt jelenti, hogy a motoros készségek minden gyermeknél ugyanabban a sorrendben fejlődnek (pl. a felülés előtt minden gyermek először elsajátítja a fej és a törzs felemelését, minden gyermek először megtanul ülni, majd ezt követően járni stb.).
A kúszás az egyetlen olyan motoros készség, amely nem univerzális, és nem minden gyermeknél fordul elő. Valójában a gyermekek körülbelül 6%-a egyszerűen kihagyja ezt a fázist, és a kúszás helyett más módszereket alkalmaz – gurulást, hasra támaszkodást, vagy akár a fenekével kúszást (az úgynevezett majomkúszást). Tehát, ha kilenc hónapos gyermeked még mindig nem kúszik, nem kell aggódnod vagy erőltetned ezt a motoros
tevékenységet.
Lehetséges, hogy ez a fázis hamarosan megjelenik (általában a 7. és 9. hónap között következik be), de az is lehet, hogy egyszerűen kimarad. Fontos azonban, hogy a gyermek motoros képességeinek fejlődése kielégítő és életkorának megfelelő legyen.
Ezt egy alapos gyermekorvosi vizsgálattal lehet megállapítani.
Ebben az időszakban leginkább az a fontos, hogy a gyermek a maga módján fedezze fel a környezetét, és hogy a teste megerősödjön a járáshoz. Általában a kilencedik hónapra a kisbabának képesnek kell lennie arra, hogy teljesen önállóan és támogatás nélkül üljön.
Előfordulhat, hogy időnként elveszti a stabilitását, de a kezére támaszkodva képesnek kell lennie arra, hogy egyensúlyba hozza magát.
Ebben a korban a gyerekek elkezdik használni a lábaikat és a térdeiket, ugráló mozdulatokat végeznek, ami egy előkészítő művelet a kúszáshoz és a felegyenesedéshez, végül pedig a járáshoz.
Kedves Helen! Hogyan állapíthatom meg, hogy a kisbabám helyesen alszik-e?
„Kedves Harper család! Tudnátok segíteni nekem a következő problémámban: ha egy kisbaba mindig ugyanazon az oldalán alszik, keletkezhet-e horpadás a fején? A kisfiamat hasra fektetve teszem le aludni, de már nagy, és magától megfordul, ezért gyakran a hátán akar aludni. Aggódnom kell-e emiatt, és hallgassak-e más anyukákra, akik azt mondják, hogy a fej ellaposodhat?”
Kedves Anyuka!
A baba feje aligha tud ellaposodni az alvási pozíció következtében, különösen manapság, amikor mindannyian maximálisan jelen vagyunk a baba életében, és teljes mértékben követjük a növekedését és fejlődését.
A probléma csak akkor merülhet fel, ha a babának „puha” csontjai vannak (rinitisz), amelyet bármelyik gyermekorvos felismerhet.
Elég, ha rendszeresen elviszed a babát egy kórházba, ahol szakértői felügyelet alatt lesz, és nem kell aggódnod.
Ami az alvási pozíciót illeti, a kisbabák gyorsan kiválasztják a számukra megfelelő pozíciót, mi pedig ott vagyunk, hogy segítsünk nekik ebben.
Kedves Helen! Hogyan állapíthatom meg, hogy a gyermekem próbálja felhívni magára a figyelmünket?
„Kedves Harper család! A fiam 4 éves, és még mindig nem ejti ki jól a szavakat. Az utóbbi időben még inkább keveri a szavakat, mint korábban. Kíváncsi vagyok, vajon a féltékenység-e a mögöttes ok, mivel a családban van még egy kisbaba – a sógornőm gyereke. Arra gondolok, hogy talán így próbálja felhívni magára a figyelmünket?”
Kedves Anyuka!
A gyermek viselkedésében bekövetkező bármilyen változásnak meg kell keresni a kiváltó okát. Néha hasznos lehet megfigyelni azokat a körülményeket, amelyek megváltoztatják a gyermek viselkedését, vagy azt, amely azt megelőzi (mit mondtak kinek és milyen módon, ki volt még jelen stb.).
Annak megállapításához, hogy valóban féltékenységről van-e szó, vegye figyelembe, hogy a beszéd megváltozása csak olyan helyzetekben fordul-e elő, amikor a másik kisbaba is jelen van, vagy amikor mások a másik kisbabáról beszélnek. Hogyan reagálnak a családtagok a kisbaba jelenlétében (Elhanyagoltnak érzi magát? Úgy érzi, hogy elhanyagolják?) és hogyan reagál a környezet a viselkedésére ezekben a helyzetekben.
Ha úgy tapasztalod, hogy ez a viselkedés egy bizonyos helyhez köthető (csak ilyen körülmények között fordul elő), akkor valószínűleg regresszív viselkedésről van szó, amely a gyermek korábbi pozíciójának és a felnőttektől kapott figyelem elvesztésére adott reakcióként jelentkezik.
Ezek a reakciók azonban meglehetősen gyakoriak és normálisak az ilyen korú gyermekeknél (és még az idősebbeknél is). Fontos, hogy elegendő időt adjunk neki arra, hogy alkalmazkodni tudjon az új helyzethez, amelyben osztozkodnia kell a felnőttek figyelmén egy kisbabával, és folyamatosan tudassuk vele, hogy mennyire fontos mindenki számára, és nincs veszélyben a helye a családban.
A regresszív viselkedés általában csak ideig-óráig tart, és eltűnik, amikor a gyermek visszanyeri a biztonságérzetét és státuszának stabilitását.
Fontos azonban, hogy ezt a viselkedést ne bátorítsuk azzal, hogy ezekben a helyzetekben külön figyelmet szentelünk a gyermeknek, hanem inkább jelezzük, hogy más körülmények között (amikor a szokásos módon viselkedik) biztonságban van a helyzete (szereted őt, fontos stb.).
Az is nagyon fontos, hogy soha ne kritizáld őt a regresszív viselkedéséért, hanem hangsúlyozd az idősebb unokatestvér előnyeit (pl. hogy már nagyfiú, és sok mindent meg tud csinálni, amit a kisbabák nem).
Ha azonban úgy tapasztalod, hogy nem helyspecifikus viselkedésről van szó, akkor mindenképpen hasznos (és szükséges) lenne logopédushoz fordulni, hogy meghatározzák a beszédben jelentkező nehézségek leküzdésének leghatékonyabb módjait.
Kedves Helen! Hogyan segíthetek a kisbabámnak, hogy többet egyen és elkezdjen szilárd ételeket enni?
„Kedves Harper család! A kisbabám nagyon rosszul eszik. A gyermekorvos azt mondta, hogy mivel már hat hónapos, elkezdheti és el is kellene kezdenie a szilárd ételek rágását. De amikor olyat adok neki, amit villával és nem turmixgéppel zúztak össze, fuldokolni kezd. Az étvágya is nagyon rossz. Mit tegyek? Előre is köszönöm a segítségeteket.”
Kedves Anyuka!
A gyermekorvosának igaza van, mert egy 6 hónapos csecsemőnek kell szilárd táplálékot ennie.
Megértem az aggodalmadat, hiszen ez az első kisbabád, így nincs tapasztalatod, de sokkal fontosabb az, amivel rendelkezel – a türelem és az akarat. Helyezd a babát félig ülő helyzetbe, tegyél kisebb mennyiségű apró szilárd ételt (cukkini darabokat, polentát, banánt) az összeturmixolt ételbe, és etesd a babát egy olyan adagolókanállal, amiben kezdetben csak egy vagy két darab apró szilárd étel van.
Ha a baba egy kicsit fuldokolni kezd, ne ijedj meg, Te ott vagy, hogy segíts neki. Döntsd előre a gyermekedet, és egy kiskanállal vedd ki az ételdarabot.
Ezt követően azonnal nyugtasd meg a babát (beszélj hozzá és mosolyogj rá), majd folytasd az etetést.
A következő étkezések és napok során fokozatosan csökkentsd a kevert ételek mennyiségét a szilárd ételdarabok javára. Sikerülni fog, hiszünk benned! Ami az étvágyat illeti, mindannyian különbözőek vagyunk, és ha a baba megfelelően hízik, nincs okod aggodalomra.
Kedves helen! Mit tegyek, hogy ne aggódjak a kisbabám etetése közben?
Kedves Harper család! A kisbabám 6 hónapos, és még nem kezdett el szilárd ételeket enni. Azonban már csak a szilárd ételek gondolatától is őrülten félek. Félek, hogy megfullad. Már akkor is kiborulok, amikor fuldokol a tejemtől, mert nem tudom, hogyan reagáljak. Úgy gondolom, hogy az állandó félelmem nem reális, de nem tudok ellenállni a szörnyű aggodalomnak, amely gyötör. Hogyan tudnék felhagyni az aggódással?
Kedves Anyuka!
A baba etetése közben ügyelj arra, hogy félig ülő helyzetben legyen.
Ha a baba fuldokolni kezd, óvatosan húzd ki az ételt a szájából egy kanállal vagy az ujjaiddal. Miután ezt megtetted, nyugtasd meg a babát, adj neki egy kis vizet vagy teát.
Ha úgy tűnik, hogy egy kicsit jobban fuldokol, azaz ha köhög, gyorsan döntsd előre, vedd ki újra az ételdarabokat, majd nyugtasd meg.